Eshter
- De ne bántsd, még él! Én nem akartam bántani - hagyta el egy könnycsepp a fiú szemét.- Már nem lélegzik, látod? - hajoltam közel a mozdulatlan állathoz, majd vártam pár másodpercet és végleg a fénybe juttattam. Az erő ütéstől a vér szerte-szét csapódott. A kislány arca elsápadt, majd halk nyökörgés hagyta el száját. - Ezt miért tetted Eshter? - ugrott nekem a feldühödött fiú. - Ő még élt, te megölted! Gyilkos! - ordibált.
- Látod Daniel, már nem él. -jelentettem ki.
- Eshter, én szeretlek még - mutogatta el a kislány, majd könnyes szemmel közeledett felém, és vérben ázott kezemet megragadva elráncigált a faházhoz.
- Miért tetted ezt? - magyarázta.
- Nem láttad, hogy szenvedett? Én csak segítettem, hogy ne fájjon neki - jelentettem ki szigorú hangon.
- De te bántottad.
- Még mindig nem érted igaz? - ütöttem meg zsenge arcát. - Látod, ez neked is fájt. Ha most megölnélek, akkor már te sem szenvednél, igaz? - kérdeztem. Ő nem válaszolt, csak lesütötte szemét és bólogatott. - Na látod, tudom mit csinálok...
